Miért járok diákként angolórákra, amikor angoltanár vagyok?

Laptop és jegyzetfüzet, a szinten tartá eszközei

A szinten tartás fontosságáról sokáig másként gondolkodtam. Aztán úgy döntöttem, hogy angoltanárként mégis visszaülök az iskolapadba…

Néhány éve, amikor még iskolában tanítottam, meghívtam egy pszichológust az egyik osztályfőnöki órára.

A beszélgetés közepén elárult egy meglepő dolgot: ő maga is rendszeresen jár pszichológushoz.

Elmondta, hogy ez egyrészt szakmai alapelv: aki mások lelkével dolgozik, annak a sajátját is karban kell tartania. Másrészt neki is szüksége van rá, hogy közelebb kerüljön önmagához.

Amikor eldöntöttem, hogy újra angolórákra fogok járni, pontosan ez a gondolat jutott eszembe.

„De hát tanár vagy, minek neked az óra? Nem tudsz angolul?”

Ha ez az első gondolatod, megértem. Elsőre tényleg fura.

Nézzük meg együtt a miértjeimet és azt is, hogy milyen előnyöd származhat belőle!

A „tanári” angol nem az „igazi” angol

A diákjaim többsége kezdő vagy középhaladó (A1–B1) szinten van.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy tanítás közben folyamatosan le kell egyszerűsítenem az angolomat az ő szintjükre.

Nem kell megijedni, ez módszertanilag teljesen rendben van. Viszont ez azzal jár, hogy sokszor…

  • tőmondatokban beszélek,

  • egyszerű szavakat és szerkezeteket használok, és 

  • folyamatosan utasításokat adok: „Nézd meg!”, „Olvasd el!”, „Kezdd újra!” stb.

Képzeld el, hogy évekig csak vidéken vezetsz nyugodt, csendes utakon. Aztán egyszer csak be kell menned a nagyvárosba a csúcsforgalom idején, amikor minden sokkal gyorsabb és kiszámíthatatlanabb. Természetes, ha kicsit kényelmetlenül érzed magad. Nem azért, mert nem tudsz vezetni, hanem azért, mert nem ez van a mindennapi rutinodban.

Én is hasonlóan érzek.

Közel húsz éve tanítok angolt napi 6–8 órában, és igen, egy idő után észrevettem, hogy a „nagyvárosi” szókincsem elkezdett hátrébb sorolódni.

Szóval, nem, nem felejtettem el angolul beszélni, csak újra előre kell sorolnom a „másik” tudásomat.

Ez volt az a felismerés, ami miatt elkezdtem tanárt keresni magamnak.

Egyáltalán nem önző célok vezérelnek. Úgy gondolom, hogy minél gazdagabb marad a saját angolom, annál többet tudok átadni belőle neked is.

Nem csak a szinten tartás miatt járok angolra

Bár a szinten tartás a legfőbb célom, nem ez az egyetlen ok, amiért újra elkezdtem angolozni egy másik tanárral.

1. Újra diákbőrbe bújok

Kívülről könnyű okosnak lenni, és olyan „hasznos” tanácsokat osztogatni, hogy ne aggódj, menni fog.

De ha újra átélem a tanulással járó szorongást, felismerem a saját blokkjaimat, és megtapasztalom, milyen érzés keresgélni a szavakat, úgy gondolom, hogy sokkal empatikusabb tudok veled lenni, és jobban megértem az angoltanulással járó küzdelmed.

2. Felfrissítem a tudásomat

A nyelv egy élő, állandóan változó rendszer.

A tankönyvek és a tanulói szövegek viszont sokszor nem, vagy csak nagyon lassan követik le a változást. De az anyanyelviek ebbe bele sem gondolva pörgetik az éppen divatban lévő rövidítéseket és szlenges kifejezéseket.

Szóval azért is kell frissítenem a saját rendszeremet, hogy amikor szembejön veled egy furcsa szó egy Insta-posztban, akkor tudjak neked segíteni abban, hogy megértsd, mit jelent.

3. Egy kis inspirációért megyek

Egy profi séf is beül néha másokhoz vacsorázni. Nem az étel hiányzik neki, hanem egyszerűen csak kíváncsi.

Megkóstolja az új ízeket, megfigyeli a tálalást, és átéli, milyen vendégnek lenni. Aztán a legjobb ötletekkel visszatér a saját konyhájába.

Én pontosan ezt teszem tanárként.

Diákként beülök mások óráira, ellesem a legjobb technikákat, hogy te minél hasznosabb és élvezetesebb feladatokat kaphass az óráimon.

A nyelvvizsga nem egy életre szóló, egyszeri védőoltás

De mi van veled és mit tanulj az esetemből?

Ha most kezded az angolt, vagy még A1, A2, B1 szinten vagy, valószínűleg nem kell téged sokat győzködni arról, hogy szükséged van egy tanárra, aki mutatja az irányt.

De mi van akkor, ha már megvan az érettségid vagy B2/C1 nyelvvizsgád?

A legtöbben itt követik el a legnagyobb hibát: megszerzik a bizonyítványt, majd fellélegeznek, hogy „készen vannak”.

A papír viszont nem garantálja, hogy a mindennapokban használni is fogod a nyelvet. Ha nincsenek külföldi barátaid és a munkahelyeden sem használod az angolt, akkor az angoltudásod bizony lassan háttérbe kerül.

Amikor diétázol, de nem edzel, a tested az izmaidat fogja lebontani a zsír helyett, mert a fenntartásuk sokkal több energiába kerül. Ha viszont edzel, akkor jelzed a testednek, hogy szükséged van az izmaidra.

Ugyanez történik az angoloddal is.

Ha nem jelzed rendszeres beszéddel az agyadnak, hogy szükséged van az angolra, az szépen lassan a háttérbe kerül. Nem felejted el a nyelvet, de a szavak és szerkezetek előhívása szaggatottá, lassúvá és nyögvenyelőssé válik.

„De én nézek filmeket angolul! Ez miért nem elég?”

A passzív hallgatás és az aktív beszéd között óriási a különbség.

A filmezés olyan, mintha a kanapéról néznél egy edzést a tévében. A szemed és a füled dolgozik, érted a mozdulatokat, de attól még nem a te izmod épül.

Ha filmet nézel, az angol mondatok készen érkeznek, és neked csak be kell fogadnod őket.

Ha beszélsz, valós időben, másodpercek alatt kell előbányásznod a szavakat az agyadból, összeállítani a nyelvtant és reagálni. Ez egy teljesen más (izom)munka.

Miért nem elég az sem, ha egyedül gyakorolsz?

Mert a beszédhez két ember kell.

Egy applikáció vagy a tükörképed egy ideig elég, de végső soron…

✖ nem adja meg a valódi társalgás izgalmát és tétjét,

✖ nem fog meglepni egy váratlan fordulattal, és

✖ nem feltétlenül fog kijavítani sem.

Egy jó angoltanár ezzel szemben egy komplex, mindenre kiterjedő „edzéstervvel” készül, amivel a nyelvtudásod „szálkássá” válik.

Én már elkezdtem a tanulást. És te?

Angoltanárként nem azért járok órára, mert elfelejtettem angolul beszélni. Azért járok, mert tudom, hogy a tudást nem elég megszerezni, hanem életben is kell tartani.

Szóval, ha az évek alatt te is hagytad háttérbe kerülni az angolodat, itt az ideje, hogy előcsalogasd!

Ha úgy érzed, a te angoltudásod is megérdemelne egy kis szinten tartást, kezdd az ingyenes próbaórával nálunk, a Nyelvvárosban!

Nem azt fogjuk nézni, mit felejtettél el (valószínűleg nem is felejtettél el semmit), hanem azt, hogyan tudjuk újra előhozni azt, ami már benned van.

Scroll to Top